Férgesség

 A helminthiasis – azaz a férgesség – az az állapot, amit a szervezetben parazita életmódot folytató férgek vagy azok lárvái idéznek elő. A férgek olyan paraziták, melyek csak a gazdaszervezetben képesek az életben maradásra, azaz emberben vagy állatban élnek és szaporodnak. Kifejlett példányaik általában szabad szemmel is jól láthatóak és általában – de nem mindig – a gyomor-bél traktusban élnek. Néhány fajtájuk azonban a véráramba vagy akár a szövetekbe is képes bejutni, ott fejlődni, ami során ún. alvó lárvák és inaktív-vegetatív alakok formájában az izmokban elbújnak az immunrendszer és a féregűzők elől. A férgek jelenlétükkel a belek, az epevezeték vagy a nyirokerek elzáródását okozhatják, súlyos fertőzés esetén a testet fontos tápanyagoktól fosztják meg, ami könnyen alultápláltságot, vérszegénységet eredményezhet, ugyanis néhány féregfajta vérzést idéz elő a bélben, aminek következménye a folyamatos kis mennyiségű vérvesztés miatt kialakuló vérszegénység.

Világszerte az összes fertőzéses megbetegedés közül a féregfertőzés okozza a legtöbb megbetegedést. A féregfertőzés lehet teljesen tünetmentes, máskor a féreg parazita életmódja miatt táplálékot, vitaminokat von el a gazdaszervezettől és hiánybetegséget okoz, avagy testanyagainak közvetlen toxikus, vagy allergizáló hatásának köszönhetően kóros szervi tünetek jelentkeznek. Egyes férgek lárvái bejuthatnak a szövetekbe, ahol idegentestként gyulladásos gócokat hozhatnak létre, máskor a parazita okozta betegség lehet a kórokozó elpusztítására tett kísérletnek – például immunpatológiai reakciónak a következménye is. Súlyos fertőzöttség esetén a féregűzés következtében elhullott férgek endotoxin sokkot okozhatnek, így súlyos fertőződés esetén komoly mérlegelés alá esik a parazitaellenes kezelés módja. 

Orsóférgesség 

A kutyában és macskában hazánkban mintegy 30 fonálféregfaj fordul elő, melyek egy része nemcsak a gazdaállatban okozhat súlyos tünetekkel járó parazitás bántalmat, de egyúttal veszélyes zoonózis is. A féregfertőzöttség elsősorban a kölykök esetében jelenthet súlyos problémát. Az orsóférgesség szinte minden kölyökben előfordul. Közepesen súlyos esetben a fertőzöttség növekedésben való visszamaradást, a has puffadtságát, fájdalmasságát okozza, nagy mennyiségű féreg jelenléte a bélrendszerben azonban akár bélelzáródást, nagyfokú gyengeségét, sőt akár idegrendszeri tüneteket is okozhat.

Az orsóférgek közül a legszélesebb körben elterjedt, és az emberben is a legsúlyosabb bántalmat okozó orsóféreg a kutyában élősködő Toxocara Canis.

A kutyák orsóférge 6-18 cm hosszú, merev, két végükön elhegyesedő, hengeres testű, szürkéssárga illetve sárgásfehér élősködő. Hazai viszonyok között a fél évnél fiatalabb kölyökkutyák fertőzöttségét 30-45%-nak találták. A macskában élősködő orsóféreg a Toxocara Mystax hasonló formájú parazita, a hím egyedek elérik a 6, míg a nőstények a 10 cm hosszúságot is. A felmérések szerint a macskák orsóférges fertőzöttsége még nagyobb mérvű, mint a kutyáké. Az egy évnél fiatalabb macskák fertőzöttsége a 60-65%-ot is eléri.

A kifejlett féreg tartózkodási helye az állatok tápcsatornája, ahol nagy mennyiségű petét termel, és ez a bélsárral ürül. A fertőzött szuka szöveteiben többségében nyugvó állapotban lévő lárvák a vemhesség során végbemenő hormonális változások hatására aktiválódnak és a vérárammal a méhlepényen keresztül bejuthatnak a magzatba. A fertőzés átadása szoptatás útján is bekövetkezhet, de ennek jelentősége kisebb. A macskáknál az utód fertőzésének elsődleges módja a szoptatás, méhlepényen keresztüli fertőződés nincs. A kutya- és macskaalom tehát jelentős fertőzőforrás lehet. Emberben a peték lenyelését követően a lárvák a tápcsatornán áthatolva eljutnak a májba, tüdőbe, és néha egyéb területekre (központi idegrendszer, szem, vese, és szív), ezen stádiumnál az emberi szervezetben a lárvák nem fejlődnek tovább.

Az idősebb állatok fertőződése során az embrionálódott – tehát a külvilágban kb. 3 hét alatt fertőzésre éretté vált – pete szájon át történő felvétele után a bélcsatornában a petéből szabaddá válik a lárva, mely a bélfalon át befúrja magát a vér- és nyirokrendszerbe és vándorlásnak indul. A lárvák a nagy vérkörön át a test bármely részébe eljuthatnak, így az izomzatba vagy a különböző szervekbe is, ahol nyugvó állapotba kerülnek.

A kölyökkutyák esetében a férgek fejlődése másként alakul. A vékonybélben kikelt lárvák átfúrják magukat a bélfalon, a májon, és a jobb szívkamrán keresztül a vérkeringéssel eljutnak a tüdőbe. A tüdőbe került lárvákat a kiskutya kiköhögi, majd lenyeli és az ivarérett férgek a bélcsatornában fejlődnek ki. A kölyökkutyák vékonybelében levő férgek már a megszületést követő 21. napon ivarérettekké válnak, a nőstényférgek már a 22. naptól petéket üríthetnek. Egy-egy féreg akár több tízezer petét is üríthet naponta, melyek a bélsárral a külvilágra jutnak. Ezek a peték a külső környezetben embrionálódnak, tehát fertőzésre alkalmassá válnak, amihez kb. 3 hétre van szükség. Az embrionálódott peték nagyon ellenállóak a környezeti behatásokkal szemben, így a külvilágon akár évekig is életben maradhatnak. A fagypont alatti hőmérsékletet is jól elviselik, de a 30-33°C hőmérséklettől és a kiszáradástól károsodnak. Az embrionálódott, fertőzőképes lárvák csak akkor kelnek ki, amikor a gazdaállat elfogyasztja őket és bekerülnek a bélcsatornába. Nem specifikus gazdába jutva a féreg lárvája eltokolódik, ám az ilyen zsákmányállatok elfogyasztása (pl.: egerek) szintén lehetséges fertőzési forrást jelentenek. Az embrionálódott petéket lenyeli a kutya. A fertőzött állat a féregpetéket az ürülékével szétszórja, melyek a külvilágon és a környezet legkülönfélébb tárgyain is megtapadhatnak, majd embrionálódnak.

A kölyökkutyák fertőződése már méhen belül is megtörténhet, melyről az előbbiekben már részletesebben szó esett. A szopós kutya az anyja tejében levő féreglárváktól is fertőződhet a szoptatás első heteiben. A galaktogén (tejjel történő) fertőződés lehetősége a fialás utáni kb. 20-35 nap között megszűnik.

A fertőzés terjesztésében és fenntartásában fontos szerep jut az ún. paranetikus gazdáknak: egér, patkány, tengerimalac, sertés, házinyúl, borjú, kecskegida, házityúk, pulyka, galamb, földigiliszta és végeredményben maga az ember is idesorolható. Különösen jelentős a rágcsálók (egér, patkány) szerepe, mert ezeknél a kannibalizmus és a szoptatás révén a populációban akkor is fennmarad hosszabb-rövidebb ideig a férgesség, ha a gócban nincsen kutya.

Felnőtt állatokban ritkán látunk a betegségre utaló klinikai tüneteket, de a néhány hetes kölyökállatokban a fertőzöttség olykor súlyos megbetegedést, nem egyszer pedig elhullást is okozhat. A férgek táplálékelvonással, mechanikusan, valamint a férgek által termelt mérgező anyagokkal is károsítják a kis állatok szervezetét. A káros hatásuk folytán az állatok lesoványodnak, nem fejlődnek, a szőrzetük borzolt, fénytelen, a hasuk lóg vagy laza, máskor meg éppenséggel felpuffadtak. A bélsár az esetek egy részében puhább, a látható nyálkahártyák sápadtak, olykor porcelán-fehérek. Az állatok idegesek, nyugtalanok. Gyakori az acetonra emlékeztető szájszag, remegés, bizonytalan mozgás. Olykor parazitás tüdőgyulladás is felléphet a néhány napos kölyökkutyában, amikor nagy számú lárva vándorol a tüdőn keresztül. A férgek anyagcseretermékei a mellékpajzsmirigyet és a központi idegrendszert károsítják, s így angolkór, illetve görcsös állapot (rángógörcs) kialakulása is lehetséges, valamint a szemben vándorló vagy megrekedt lárvák vakságot okozhatnak. Esetenként az állatok hánynak, és a hányadékban férgek találhatók.

Galandférgesség 

Jeles képviselőjük a 8-9 méteres simafejű galandféreg (Taenia saginata), valamint a 2-4 méteres hosszat elérő horgasfejű galandféreg (Taenia solium). Világszerte előforduló betegség, kifejlett példányaik gerinces végleges gazda bélcsatornájában, ezzel szemben a lárvák köztigazdában (pl. ízeltlábú, gerinces stb.), a bélcsatornán kívül élősködnek.

A kifejlett állat teste három fő testrészből áll: a „fej” (scolex), „nyak” (collum) és az ízelt test (strobila). A testtájak nevei megtévesztőek, hiszen az állatnak nincsen szája vagy bélcsatornája, ezért nem könnyű megállapítani, hogy vajon melyik a test feji vége. A féreg lapos (petékkel teli) ízekből áll, melyek leszakadva a külvilágra kerülve fertőzik a köztigazdákat, bennük egy bélférgességtől eltérő, ún. lárvális cestodosist idézve elő. Ez annyit jelent, hogy a köztigazda élőlényben (pl.: rágcsálók, bolhák, de akár az ember is!) fertőzőképes lárva alakul ki. Rendszerint a májban, tüdőben, izomzatban vagy hasüregben (féregfajtól függően). Ezt a fertőző lárvákat tartalmazó állatot elfogyasztva fertőződik a végleges gazda, esetünkben a kutya, és benne kialakul a bélféreg. Hasonló jelenség figyelhető meg az Echinococcus granularis és az Echinococcus multilocularis cisztáját tartalmazó nyers hús fogyasztását követően. Ezeket elsősorban a fertőzött állatok nyers húsából veszik fel a kutyák, olyankor, amikor például a vadakat zsigerlik, vagy legelőn tartott állatok vágása során nyers nyesedéket adunk kutyáinknak.

A horgasfejű galandféreg lárvái a sertés izomzatában, ezen kívül az ember és a kutya emésztőcsatornájában is megtelepedhetnek, továbbá a bőr alatti kötőszövetben, az agyvelőben és a szemben is borsókává alakulhatnak. A borsóka általában az izmokban alakul ki és az adott izom duzzanatát, fájdalmasságát okozhatja.

A vékonybélben élősködő kifejlett kis számú galandférgek tüneteket legtöbbször nem okoznak. Közepes vagy nagy számú féreg fertőzése esetén emésztési-, fölszívódási zavarok léphetnek fel, valamint a férgek testéből származó toxinok hatására belső szervi károsodások alakulhatnak ki, ami végső soron akár az állat életébe is kerülhet.

A férgek elleni védekezés első lépése a nyers húsok vizsgálata, valamint a húsokban lévő féregalakok eliminálása. A fertőzött húsban látható cisztákat az alapos főzés (úgy, hogy a hőmérséklet a hús minden részében meghaladja az 57°C-t) és a tartós fagyasztás elöli, ellenben a füstölés vagy a szárítás nem pusztítja el a cisztákat.

Az anyától fertőződött kölyökkutyákat 21 naposan, majd maximum 21 napos időközönként kétszer érdemes féregűzővel lekezelni. A későbbi újrafertőződések kezelésére, megelőzésére a negyedévenkénti féregűzés erősen javasolt.

A szukák féregtelenítéséről sem szabad megfeledkezni. Őket a kölykezés előtt, majd a szoptatás alatt is ajánlatos kezelni, mert a szoptató szukák a kölykeik nyalogatása közben is fertőződhetnek. A kiskutyáknak adhatunk paszta formájában applikálható készítményt, a felnőtteknek pedig tablettákat, általában 10 ttkg-ra adhatunk egy tablettát.


Minden véleményre számítunk!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. Ha ezzel nem ért egyet, akkor a böngészője megfelelő beállításait használva tiltsa le a cookie-k tárolását. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás