Kullancsok

A kullancsok világszerte, széles körben elterjedt vérszívó, ektoparazita élőlények. Közel 800 fajuk ismert, rendszertanilag a tetvekhez állnak a legközelebb. Kifejletten főként az emlősök véréből táplálkoznak, de – különösen a lárvák és nimfák – olykor madarakból és hüllőkből is szívnak vért. Életük során két vagy három gazdaegyedből táplálkoznak, ennek alapján „kétgazdás” vagy „háromgazdás” fajokról beszélünk. Ez jelentősen befolyásolja az általuk terjesztett egysejtű-, baktérium- vagy vírusfertőzések elterjedését és járványtanát.

A nőstények által lerakott petéből kikel a lárva, melynek még csak három pár lába van, majd több lárvastádium után a nimfa stádiumok következnek. A hatlábú kullancslárvák a talaj üregeiben élő kisrágcsálók kölykein szívják meg magukat vérrel, puha páncéllal rendelkeznek csupán, szívó szájszervük még nem elég kemény ahhoz, hogy a kutya bőrébe hatoljon. A nimfáknak már 8 lábuk van és továbbra sem képesek szaporodni. A nimfák már képesek a kutyák és az ember bőrébe hatolni és onnan vérszívás útján táplálkozni. A kifejlett állat, vagy más néven imágó szintén 8 lábú, ivarosan szaporodik és a párzás után petéket (mintegy 3000 petét) rak, majd kezdődik előröl az átalakulás.

A kullancsok támadására leginkább a füves talaj irányából számíthatunk. Az ún. Haller szervük segítségével – ami mozgás-, hő-, és kémiai detektor – érzékelik a kutya közeledését és amikor kellő távolságba kerül, akkor felmásznak rá. A kullancsok életciklusa az évszakok kitolódása miatt kiszélesedett, már évente kettő szaporodási ciklusuk van. Sőt előjönnek és támadásba lendülnek olyankor, amikor télen a hosszan tartó fagyok között például egy hétig megenyhül az idő és a meleg hatására „téli álmukból” felébrednek. Ezért tulajdonképpen egész évben számíthatunk jelenlétükre. A nagy nyári melegekben, amikor ehhez szárazság társul, akkor szintén inaktívak, viszont néhány napos esős időszak után aktívan fertőznek.

A kullancsok vérszívásuk során többféle kórokozót juttathatnak be a szervezetbe. A kullancs terjesztette fertőző betegségek között előfordul a tularémia, a Q-láz, az Ehrlichiosis, sziklás-hegyi láz (Rickettsia), a Tibola és a közismert agyhártya- és agyvelőgyulladás, a kullancsencephalitis. Ezek a kórokozók az embereket és a háziállatokat egyaránt megbetegíthetik. Az, hogy a kullancs vérszívása során megfertőzi-e az áldozatát, függ a vérszívás idejétől (milyen hosszan van a bőrbe kapaszkodva), valamint, hogy fertőzött-e az adott kórokozóval. Általánosságban elmondható, hogy a kullancsok által terjesztett kórokozók a néhány órától néhány napig terjedő időszakban juthatnak be a kullancs nyálával a véráramba. Ezért nagyon fontos, hogy minél előbb távolítsuk el a kullancsokat a bőrből. A kullancs eltávolításakor használjunk arra alkalmas kullancs kiemelő csipeszt. Amennyiben ez nem áll rendelkezésre, akkor csipesszel óvatosan fogjuk meg a fej-nyaki tájékot és emeljük ki a bőrből. A kullancs lágy részeit ne nyomkodjuk, mert akkor bepréseljük a kórokozókat a véráramba. A kullancsok által hordozott kórokozók úgy is fertőzhetnek, hogy a kullancs bélsarát az állat fölveszi vagy belélegzi, valamint ha szétrágja a bőrbe fúródott kullancsot.

A kullancsok elleni védekezés leghatékonyabb módja a spot-onok, valamint az impregnált nyakörvek használat. Ezeket érdemes rendszeresen alkalmazni és még a gyártói előírás szerinti aktív védelmi idő előtt lecserélni újra.


Minden véleményre számítunk!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. Ha ezzel nem ért egyet, akkor a böngészője megfelelő beállításait használva tiltsa le a cookie-k tárolását. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás