Parvovírus 1 

Kórokozó: kutyák 1-es típusú parvovírusa, Canine Parvovirus-1 / CPV1.

Nagy hasonlóságot mutat a szarvasmarhák parvovírusához, ezért ismert a bovine canine vírus elnevezés is. Innen a humán bocavírus (bovine canine vírus) elnevezés is.

Előfordulás: egyre több országban jelenik meg a vírus és az általa okozott megbetegedés. Nagyban hozzájárul terjedéséhez a tenyészállatok egyre nagyobb mértékű nemzetközi forgalma. Ez jelenti mind a pároztatást, mind pedig a kölyökkutyák exportját és importját.

Fertőződés: a vírust az arra fogékony kutyák szájon át veszik fel, de ismert transzplacentáris (méhen keresztüli) vírusátadás is.

Klinikai tünetek: Ha a fertőződés a vemhesség első 20 napjában történik, akkor a magzatok felszívódnak és ezután természetesen üres marad az anyaméh. A vemhesség 25-30. napja közötti fertőzés vetélésében nyilvánul meg, míg a vemhesség 35. napját követő fertőződés esetén a kölykök szívizomgyulladással és testszerte bőr alatti kötőszöveti ödémával (anaszarka) jönnek a világra. A vírussal fertőzött megszületett kölyökkutyák rövid idő alatt, 1-3 nap múlva elhullanak csökkent étvágy, nehezített légzés és hasmenés mellett. A kölyökkutyák friss fertőzése esetén súlyos fokú tüdőgyulladást és bélgyulladást figyelhetünk meg, ami gyors lefolyású és rendszerint halálos kimenetelű szokott lenni.

Megelőzés és gyógykezelés: Canine Minute vírus ellenvakcinázási lehetőség nincs, ezért a kutyák fertőzésének megakadályozásával tudjuk megelőzni a fertőzést, valamint az általa okozott kártételt.

Parvovírus 2 

Kórokozó: a kutyák 2-es típusú parvovírusa, Canine Parvovirus-2 / CPV-2.

Előfordulás: a világon mindenhol megtalálható a parvovírusos megbetegedés, ahol vannak kutyák, köszönhető ez egyszer annak, hogy rendkívül ellenálló vírus és a környezetben sokáig fertőzőképes marad, másrészt, mert a fertőzött állatok bélsarukkal nagy mennyiségben ürítik. Elsősorban kölyökkutyák esetében jár nagyarányú, több mint 90%-os elhullással.

Fertőződés: szájon át történik a fertőzések nagy része, ami lehet közvetlen vagy közvetett formában, de mindenképpen a fertőzött állat bélsarában ürülő vírusokkal. A felvett vírusok megerednek a garat és a mandulák hámsejtjeiben, megsokszorozzák önmagukat, majd innen bekerülnek a környéki nyirokcsomókba és a véráramba. Eljutnak a test minden részébe és a legsúlyosabb klinikai tünetek hátterét (hasmenés) teremtik meg azzal, hogy a vékonybél mélyen elhelyezkedő kriptahámsejtjeiben szaporodnak. Ezzel megakadályozzák a bélnyálkahártyák működését, valamint a regenerációs képességét is korlátozzák. A fertőzés következtében a fehérvérsejtek elhalnak, az immunválasz gyengül, ezért a fertőzött kutya egyéb kórokozókkal szemben nem tudja felvenni a harcot. Ennek következtében gyakoriak a másodlagos bakteriális fertőzések (Clostridium, Camplybacter, E. coli, Salmonella stb.).

A vírus transzplacentáris fertőzési formája is ismert.

Klinikai tünetek: a parvovírusos fertőzésnek 3-7 napos a lappangási ideje. A „bélforma” esetén eleinte bágyadtságot, levertséget, étvágytalanságot figyelhetünk meg. Később hányás, hasmenés a fő tünete a parvovírusos bélgyulladásnak. A hasmenés jellegzetes szagú, eleinte világos barna, később sötét barnás vörös, borseprőszerű. Kezelés nélkül az érintett állatok kiszáradnak és rövid időn belül (1-3 nap) elhullanak.

A „szívizom” forma akkor jelentkezik, ha a kutya magzati korban vagy a megszületést követő néhány napban fertőződik. Ilyenkor a kölyökkutyáknál heveny szívelégtelenség, nehezített légzés, tüdőödéma és gyengeség látható. A betegségnek ez a formája is gyors lefolyású, az esetek döntő többségében elhullással végződik.

Megelőzés és gyógykezelés: szerencsére a vírus ellen nagyon hatékony vakcinák vannak már forgalomba. Rendszeres oltással megakadályozhatjuk a tenyészállatok fertőződését, valamint így az anyatejben elegendő mennyiségű ellenanyag lesz jelen egy esetleges kölyökkori fertőzés legyőzéséhez. A már beteg állatot feltétlenül vigyük el állatorvoshoz, ugyanis kezelés hiányában 90% fölötti az elhullások aránya.