Rágcsálóirtószer okozta mérgezések leggyakoribb formái a véralvadás-gátló hatású anyagok felvételéből adódik. Ezeket a csalétkeket vagy szándékosan helyezik ki kutyáink számára, de leginkább a rágcsálók számának csökkentése érdekében. Tekintettel arra, hogy ízesítettek a csalétkek- a méreganyag szagának elfedése is fontos az ízesítés során- szívesen el is fogyasztják a kutyák azokat. A fölvett mérgek igen jól fölszívódnak a gyomor és bélcsatornából, és a kis erek (kapillárisok) károsítása révén vérzéseket, véraláfutásokat (haematoma) okoznak. Ezek mellett súlyos máj- és vesekárosító hatásuk is ismert. A méreganyag fölvételétől 2-4 nap múlva súlyos vérszegénység, elesettség, étvágytalanság, fáradékonyság figyelhető meg az érintett állatokon. A klinikai tünetekhez tartozik még a szem szaruhártyájában, az ínyben megfigyelhető vérzések, orrvérzés, és nehezített légzés (vérszegénység és a mellüregi vérzés miatt) is jellemző tünete a mérgezésnek.

A betegség kimenetelét illetően elmondhatjuk, hogy viszonylag gyors állatorvosi beavatkozás nélkül, szinte 100%-os a letalitás. Az állatorvosi kezelés is akkor a leghatékonyabb, ha a kórelőzményben meg tudjuk említeni a rágcsálóirtó felvételét, így az állatorvosnak nem kell kutatnia a vérszegénység, vérzések hátterét, hanem azonnal, irányítottan el tudja kezdeni a véralvadásgátlók okozta biokémiai folyamatokat leállítani, és az állat életét megmenteni.

A rágcsálóirtók másik csoportja a központi idegrendszert és a sejtmembránokat károsítja. Ezek a mérgezések rendkívül gyorsak és halálos kimenetelűek. A vezető klinikai tünetekhez tartozik a bágyadtság, hasi fájdalom, acetiléngáz szagú lehelet, és az állat harántcsíkolt izomzatának görcsös összehúzódásai. A méreg fölvételét követően rendszerint 12-36 óra múlva beáll a halál.